1848-1849 története ma már a magyar nemzeti mitológia egyik meghatározó
jelentőségű fejezete. Mítosz ez, hiszen tele van csillogó és drámai
jelenetekkel, félelem és gáncs nélküli lovagokkal és hűséges szolgákkal; míg a
másik oldalon cselszövőkkel és árulókkal, esküszegőkkel és banditákkal. A 19.
századi képes albumokat lapozgatva, mintha egy nagy, többfelvonásos dráma
színképeit látnánk: 1848. március 15-én a nyomda előtt és a Nemzeti Múzeumnál,
július 11-én a képviselőházban, szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között, 1849
januárjában a Budapest és Debrecen közötti úton, április 14-én a debreceni
Nagytemplomban, május 21-én Budavár falain. De nem hiányoznak a tragikus vagy
rémdrámai jelenetek sem: Zalatna, Nagyenyed, Abrudbánya füstölgő romjai, a
zentai halottfej-koszorú, Petőfi a héjjasfalvi úton, a szőlősi (világosi)
fegyverletétel, Kossuth búcsúja Orsovánál, és végül az aradi és pesti
kivégzések.