A középkor alkonya óta egyre gyorsabb ütemben távolodik a modernizálódó
természettudomány a vallási-mitológiai gyökereit elveszítő művészetek világától.
Már intézményesen is rég elkülönült a ?humán és a ?reál, egyre ritkábban
csodálkozhatunk rá olyan gondolkodókra, akik - mint Paracelsus vagy Goethe - a
nagy egészet próbálják áttekinteni. Andrzej Szczeklik, a kiváló orvos, tudós és
kutató a műveltség mindkét szférájáról beavatottként írhat. Mint a Katharszisz
című könyvében, e műben is kapcsolatot teremt a legújabb tudományos felfedezések
és a mitológiai őskezdetek között (még az antikvitásnál archaikusabb sámánizmus,
a két világ határán álló Orpheusz is szóba kerül). De ezúttal az egyéniségéről
és a korról, a nyolcvanas-kilencvenes évek Krakkójáról is megtudhatunk valamit,
akárcsak a klinikáról, ahol olyan pácienseket is kezelt, mint Czeslaw Milosz
vagy Lsawomir Mrozek. Micsoda szerencse, hogy még találkozhatunk olyan
Szerzővel, aki Dantét olvas, megérti - és átérzi - a hajdani és az új költők
nyugtalanságát, számos bölcsészeti olvasmányon van túl, ugyanakkor segít nekünk
áttekinteni az orvostudomány legkorszerűbb elméletét, a teória bonyolult
struktúráját. Micsoda élvezet olyan könyvet olvasni, amelyben az új biológia
értő bemutatása olyan művész intuíciójával párosul, aki tudja, hogy a testi
egészség, amire olyan nagy szükségünk van, úgy vágyunk rá, egyesek pedig oly
tragikusan meg vannak fosztva tőle, még nem minden, mert embernek lenni annyi,
min t rákérdezni a holnapra, a lélekre, az élet értelmére, a végtelenre - írja a
könyvről a krakkói költő, Adam Zagajewski.