Egy írónak ajtók sorát kell kinyitnia. Először belépünk a nappaliba, ahol jól
érezzük magunkat, megmutatjuk, kik vagyunk, igyekszünk jó benyomást kelteni.
Aztán visszavonulunk a dolgozószobánkba, ahol már többet megmutatunk magunkból.
Majd ott van a hálószoba, ahol még jobban kitárulkozunk, de csak néhány ember
előtt. És ott van a saját külön szobánk, ahol mi nyerjük az olimpiai aranyakat
és a feleségünkkel folytatott vitákat. És végül van egy lezárt szoba, ahová nem
lépünk soha. Ennek az őszintétlenség a zárja. Odabenn őrizzünk hazugságainkat,
csalásainkat, mohóságunkat, mindazt, amit nem akarunk tudni magunkról, ide
zárjuk. És aki nagy író akar lenni, előbb-utóbb be kell lépnie ide, hogy
megértse az emberi kapcsolatokat. Leon Uris