A volt Bartók-tanítvány írónő 1955-ben megjelent könyvét minden részletében
átdolgozva veszi most kézbe az olvasó, aki szinte úgy érezheti olvasás közben,
hogy ott áll a tanár úr előtt, és szemtől szembe, személyesen hallhatja őt,
akitől az egész világ nem győz eleget tanulni. Székely Júlia nem a zenetudós
tudományos igényével fordul az olvasóhoz; elsősorban tanítványi élményeit akarja
megörökíteni, beleszőve mindazt, ami az emberre, a tudósra, az előadóművészre, a
zeneszerzőre és a népzenét kutató és kincseit felfedező, zenéjébe magasrendű
módon beolvasztó zsenire vonatkozik. Bartók szigorú, megingathatatlan
emberségének rajza bontakozik ki a könyv lapjain, alakját méltán állíthatjuk
példaként az ifjúság elé: merítsen e kimeríthetetlen, tiszta forrásból.