Mi a közös Agatha Christie-ben, Charles Dickensben, Rafael Nadalban és
Szvjatoszlav Richterben? ? A kérdés nehéz, de segítünk: mindannyian olyan
rituálékat építettek be életükbe, amelyek segítik őket céljaik elérésében vagy
biztonságot nyújtanak a hétköznapok megélésében. Napjaink tele vannak ismétlődő
feladatokkal, amelyek célja, hogy a megfelelő mederben tartsák életünket ? ezek
a szokásaink. A mindennapos rutint ? például a fogmosást vagy a zokni felhúzását
? többnyire automatikusan hajtjuk végre. Ám ha jobban odafigyelünk ezekre a
mozdulatokra, és arra koncentrálunk, hogy pontosan hogyan végezzük őket, könnyen
az életünket színesítő rituálékká válhatnak. Stresszhelyzetben ritkán működik
az, hogy nyugalomra intjük magunkat. Tennünk kell valamit (venni néhány mély
lélegzetet, mozogni pár percig, vagy meghallgatni a kedvenc zenénket), hogy
megváltoztassuk az érzéseinket. Itt kerülnek a képbe a rituálék. Ha egy bizonyos
mozdulatsort hozzákapcsolunk egy érzelemhez, akkor ez a cselekvéssorozat később
is képes feleleveníteni az adott érzelmet. A Harvard Egyetem kutatója és tanára,
Michael Norton kollégáival egy évtizeden át tanulmányozta a szertartásokat.
Tapasztalatuk szerint a rituálék és a szokások között nem maga a
cselekvéssorozat, hanem az ahhoz társított érzelmek adják a különbséget. A
szokás lényege a ?mit?, a szertartásé a ?hogyan?. A rituálék az érzelmi
katalizátor szerepét töltik be: energiát adnak, inspirálnak és felemelnek
minket. Segítségükkel az olyan hétköznapi tevékenységeket, mint a reggeli
készülődés, a házimunka vagy a napi testmozgás, automatikus cselekvéssorokból
eleven élményekké alakíthatjuk át, örömet vagy nyugalmat idézhetünk elő.