Fossét olvasva, legyen szó az esszéiről, drámáiról, rövidprózáiról vagy éppen a
regényeiről, az olvasó ugyanazzal a jellegzetes írásmóddal szembesül, akár
harmincöt év távlatából is. Miből áll ez a félreismerhetetlenség, ami Fosse
minden írásából árad? A tekervényes és réteges szerkezetű szövegek nem annyira a
stílusuk ? az ismétlések, motívumok és minták: fjordok, evezős csónakok, eső,
testvérek, zene ? miatt egyediek, hanem sokkal inkább amiatt, ami ezekből
kiderül. Mert Fosse írói világa nem az ötletek, a provokáció miatt érdekes, sőt
a korunkra jellemző témákat is kerüli, vagy csak letompított hangon jeleníti
meg. Bár szövegei gyakran a halált és a lét valamiféle minimumát közelítik meg,
sosem a kiábrándultság vagy a mizantrópia felől teszik ezt. Fossénél a sötétség
fénylik, és mindig reményteli. Karl Ove Knausgaard Jon Fosse (1959) a kortárs
norvég és a világirodalom egyik legjelentősebb alakja, sokan a mai Ibsenként
emlegetik. Színpadi művei világszerte sikert aratnak, regényeit és verseit több
mint negyven nyelvre fordították. A norvég állam által felajánlott a nemzet
művészének járó és a királyi palota szomszédságában lévő Grotten az egyik
lakhelye, emellett Ausztriában is él. 2015 óta dolgozik az 1250 oldalas
Szeptológia című főművén, amit az idei Frankfurti Nemzetközi Könyvvásáron
mutatnak be.