Szerző: Witold Gombrowicz Gondolat Kiadó, 2025 Witold Gombrowicz emigrációban
írt Naplójában ? mely folytatásokban a párizsi Kultura hasábjain jelent meg ? az
önéletrajzi anyag összeegyeztethető a fikcióval: a szerző olyan irodalmi alakot
teremt magából, mint Hamlet vagy Don Quijote. Új helyzetet hoz létre az irodalmi
kommunikációban, kiiktatja az író és az olvasó párbeszédéből a kritikusok
közvetítő szerepét. Vagyis az olvasó készen kapja a Gombrowiczról alkotott képet
? magától Gombrowicztól. Nem kell nagyon gyanakvónak lennünk ahhoz, hogy a
mitizálás igen hatékony eszközét lássuk ebben, amely másfél évtized alatt a
világhírig juttatta el a szerzőt. A mű leggyakrabban idézett részeiben
Gombrowicz a lengyelséggel vitázik. Ezt a fogalmat célszerű leszűkíteni a
koloniális alávetettségtől eltorzult lengyelségre, így érthetővé válnak az olyan
paradoxonok, melyek szerint a Napló írója egyszerre nagyon lengyel és
antilengyel, vagy meg akarja szabadítani a lengyeleket a lengyelség bizonyos
terheitől, aminek ironikusan nemzetnevelői és terápiás funkciót tulajdonít. A
paradoxokon alapuló látásmód segítségével az egyén és a tömeg, az érettség és az
éretlenség, a forma és a nyelv viszonylatában is újra meg újra az autentikus
létezés lehetséges módját keresi a huszadik század közepén. Érdekes, hogy
egyszerre és minden pironkodás nélkül képes vagyok ember és Ember lenni. Azon
töröm a fejem, hogy összeszedjem-e a mosni való fehérneműt, ám eközben olyan
vagyok, akár a megfeszített íj, onnan, a kezdet kezdetétől egészen addig, amit
legutóbb végeztem el, és ami előttem áll. Egy pillanatra sem veszítve el a
leghétköznapibb szálat, a lét Titka vagyok, és büszkesége, és betegsége, és
vértanúsága. Az emberi természet keserűsége. Az emberi természet őrjöngése. Az
emberi természet szabadjára engedése. Az emberi természet némasága. A kötet
adatai: Formátum: 142 x 197 mm Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2025
Terjedelem: 340 oldal