Szerző: Bohumil Hrabal Európa Könyvkiadó, 2025 A regény hőse, Ha?t'a egy
zúzdában dolgozik. Harmincöt éve műszakról műszakra egy zajos hidraulikus
préssel vegyes papírárut semmisít meg. Bármit, ami odakerül: mindenféle
kartonhulladékot, csomagolópapírt és persze sok-sok könyvet, újságot,
folyóiratot, művészeti nyomatot és plakátot. Ha maga is gép lenne, csinálhatná
mindezt oda sem pillantva, de Ha?t'a nem gép, ő beleolvas, belenéz a halálra
ítélt papírokba, aztán csak ámul a rengeteg okosságon, szépségen, amit az emberi
tudás és képzelet teremteni képes, és mellette - mi mást is tehetne? - vadul
vedeli a sört, hogy legyen ereje elvégezni a munkáját. 1977-ben, hét hosszú és
nehéz esztendő után, ismét megjelenhettek Hrabal művei. No, nem az összes, csak
azok, amelyeket a cenzúra arra alkalmasnak talált. A Túlságosan zajos magány
azonban nem szerepelt közöttük. Hrabal egyik legsodróbb, legmélyebb és azóta is
egyik legismertebb műve 1976-ban íródott, és bár nagy sebességgel terjedt kézről
kézre szamizdatban, a korabeli csehszlovák kultúrpolitika kiszolgálói nem voltak
annyira ostobák, hogy ne értsék meg elsőre Ha?t'a példázatát az irodalom
erejéről, a gondolat hatalmáról és elpusztíthatatlanságáról, végső soron a
cenzúra örök kudarcáról, ostoba és hiábavaló embertelenségéről. A kötet adatai:
Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2025 Terjedelem: 131 oldal