Szerző: Béli Gábor Publikon Kiadó, 2014 Az első ránk maradt magyar jogi és
retorikai tankönyv, az Ars Notaria mind a mai napig voltaképpen ismeretlen a
szélesebb közönség előtt. E magyarázatokkal ellátott, 1351-ben befejezett
oklevélminta-gyűjteményt szerzője, a Zala megyéből származó Uzsai János egri
olvasókanonok leendő jegyzők számára állította össze azzal a céllal, hogy az
okiratszerkesztés tudományával együtt a korabeli magyar szokásjogot is
alaposabban megismertesse. A szerkesztés és a tárgyalás módja, a megjegyzésekbe
sűrített magyarázatok, vagyis a mű tudományos erényei alapján hosszú ideig azt
feltételezték az Ars Notariáról, hogy a Pécsen alapított, első magyar egyetem
tankönyve volt. Jelen munka az Ars Notariának csak egy vékony szeletét, a
városok 14 cím alá rendezett oklevélmintáinak agyagát dolgozza fel. A városi
minták különös jelentőségét elsősorban az adja, hogy segítségükkel érdemben
pótolhatók a XIV. század közepéig keletkezett városi iratok hézagai, és ennek
köszönhetően lehetővé válik a korabeli városi szokásjog lényegi elemeinek,
sajátosságainak megbízhatóbb kimutatása. Az Ars Notaria bevett formulaelemek
felhasználásával íródott sablonjai nagyban hozzájárulnak a városi magisztrátus
hivatali működésének megismeréséhez is. Igazi értéküket mégis a város hatósága
előtt folyó per megörökítése adja, ugyanis a Szerkesztő úgy kíséri végig
aktusról aktusra az eljárást a korabeli gyakorlatnak megfelelően készült
iratminták bemutatásával, hogy a szokásos rendhez ragaszkodva, ott, ahol a peres
felek szóba jöhető perbeli magatartása, cselekményei, nyilatkozatai miatt elvárt
és szükséges, kitér a per minden lehetséges kimenetelére. Ezzel együtt, példák
sokasága révén, megelevenednek a gyűjteményben a korbeli városi élet
mindennapjai, új színekkel gazdagítva az okleveles emlékek kihüvelyezésével
megfesthető képet. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: keménytáblás Megjelenés
éve: 2014 Terjedelem: 216 oldal