Szerző: Papp István Jaffa Kiadó, 2024 Nincs még egy történelmi fogalom, amelyet
olyan sokan ismernek és félreismernek, mint a kommunista. Ellenfeleik és a velük
rokonszenvezők sok mindent láttak bennük: radikális felforgatókat éppen úgy,
mint radikális megváltókat. E mozgalom tanításai az utolsó állomást jelentették
az emberiség utópiáinak történetében: hívei nem csupán a gazdaság és a politika
világát, hanem az emberi lét számos megnyilvánulását is át akarták formálni egy
jobb és szabadabb világ reményében. A magyar történelemben szinte csak
gondolatnyi idővel, alig egy évvel az orosz bolsevikokat követően bukkantak fel
az első kommunisták, hogy rendkívüli körülmények közepette átalakítsák a
korabeli Magyarországot. Három ízben: 1919-ben, 1945-ben és 1956-ban fogtak
hozzá, hogy meggyökereztessék itthoni földben a Szovjet-Oroszországból származó
eszmét, de minél inkább követték az eredeti mintát, annál jobban elutasította
őket a korabeli magyar társadalom, s minél jobban alkalmazkodtak a hazai
valósághoz, annál távolabbra kerültek az alapító atyák elképzeléseitől. Végső
soron a diktatúra tapasztalata az, amit legfőbb örökségként ránk hagyományoztak.
A magyar kommunisták arra vállalkozik, hogy bemutassa azokat a történelmi
körülményeket, politikai vitákat, belső frakcióharcokat, az ellenfelek
kíméletlen eltiprását, a kényszerű átalakulásokat, amelyek e több mint 70 éves
történetet jellemzik. Nem csupán Kun Béla és Rákosi Mátyás, Nagy Imre és Kádár
János neve fémjelzi a magyar kommunistákat, hanem a szellem olyan nagyságai is,
mint Lukács György és Déry Tibor, vagy épp a hatalom olyan könyörtelen
megszállottjai, mint Szamuely Tibor vagy Péter Gábor. A kötet voltaképpen utazás
a mozgalom belső világában, hogy jobban lássuk és értsük a mögöttünk lévő század
magyar történelmét. A kötet adatai: Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2024
Terjedelem: 398 oldal