Szerző: Marosvári Attila Erőszakkutató Intézet, 2024 Az 1919-1920-as
magyarországi román katonai megszállás története máig feldolgozatlan. A témát
érintő munkák alapvetően az eseményeket rögzítik, s csak elnagyolt képet
nyújtanak arról, hogy milyen megfontolások alakították a román megszállási
politikát. Marosvári Attila - főként a legtovább megszállt Tiszántúlra, s ezen
belül Csanád vármegyére fókuszálva - a korabeli diplomáciai iratok, levéltári
források és sajtóanyagok alapján elsőként tekinti át átfogó jelleggel, hogy
miként rendezkedtek be a románok ezeken a területeken, milyen igazgatási
rendszert építettek ki, és ennek tér- és időbeli változásai hogyan függtek össze
az 1916-os bukaresti titkos szerződésbe foglalt román területi igényekkel,
valamint a párizsi békekonferencián zajló eseményekkel. Többek között arra
keresi a választ, hogy milyen elvek alapján történt a román katonai és polgári
megszállási zónák lehatárolása, ezek miként változtak és mik voltak a
sajátosságaik, hogyan nézett ki a rekvirálási rendszer, miként jutottak el a
románok a magyar területek szervezett kifosztásáig, milyen védekezési
stratégiákat alkalmazott a lakosság a károk mérséklése érdekében, illetve mik
voltak az erőszaktrendet befolyásoló tényezők. Mindezek alapján, az eddigi
ismeretekhez képest egy jóval differenciáltabb megszállási politika képe
bontakozik ki, amely több szempontból is új megvilágításba helyezi mindazt, amit
a magyarországi román megszállásról tudtunk. A kötet adatai: Kötés: puhatáblás
Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 556 oldal