Szerző: Bartha Eszter L?Harmattan Kiadó, 2011 A Kádár-korszak és 1989 ma már
történelem, méghozzá olyan történelem, amely iránt nemcsak szaktudományos, hanem
egyre nagyobb ?laikus? érdeklődés is megmutatkozik. A rendszerváltás sokak
számára jelentett felszabadulást, de a társadalom széles csoportjai ? így az
államszocializmus legnagyobb osztálya, az ipari munkásság ? nemcsak politikai
változást reméltek az új demokráciától, hanem a nyugati életszínvonalhoz való
felzárkózást is. Ma már tudjuk, hogy ezek a remények nem teljesültek. De hogyan
hatott az illúzióvesztés a munkások társadalmi-politikai tudatára, és pontosan
milyen illúziók vesztek el? A kötet szerves folytatását jelenti korábbi
kutatásomnak, amelyben két gyár ? a jénai Carl Zeiss és a győri Rába ?
munkásainak államszocializmusbeli történetét vizsgáltam az államszocializmus
időszakában. Hogyan alakult a két gyár és munkásainak sorsa a rendszerváltás
időszakában? Hogyan alkalmazkodtak az új termelési viszonyokhoz és tulajdonosi
struktúrához Kelet-Németországban és Magyarországon, és hogyan boldogultak az
egykori szocialista munkások az új gazdasági-társadalmi feltételek között?
Beszélhetünk-e még egyáltalán munkásosztályról az újkapitalizmusban, vagy az új
struktúrából hiányzik a munkásidentitás? A kötet nemcsak tudományos elemzést
kínál a munkásságtörténethez, hanem a társadalomtörténet és a rendszerváltás
iránt érdeklődő olvasók kíváncsiságát is szeretné kielégíteni. A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2011 Terjedelem: 337 oldal