Szerző: Hernádi Miklós Gondolat Kiadó, 2014 A közmondásoknak kitüntetett
szerepük van egy-egy nép világképének kialakításában. A viccek (adomák, trufák
stb.) csak akkor pályázhatnak ilyen szerepre, ha maguk is közmondásossá válnak:
ha olyannyira meghonosodnak (kedveltté, bevetté válnak) jellemző erejük,
relevanciájuk, pregnáns humoruk stb. folytán, hogy emlegetésük mindennapossá
válik. Felettébb ritka az olyan kutatás, amely a közmondások életvezetési
tanácsainak tartalmára, társadalmi meghonosodásuk logikájára is rákérdez.
Egy-egy nép vagy nyelv közmondás-korpuszában ?nagyon gyakoriak az egymásnak
élesen ellentmondó életvezetési tanácsokat hangoztató közmondások. Végül is
hogyan hihetné el valaki, hogy ?mindent lehet, csak akarni kell?, ha egyszer
?ember tervez, Isten végez?? Ha egyszer ?mindenhol jó, de legjobb otthon?, akkor
miért van az, hogy ?a szomszéd kertje mindig zöldebb?? Ezt a zavarba ejtő kettős
látást a zsidó vicckultúra a jelek szerint úgy védi ki, s teszi a maga
világbölcseletét merőben egyértelművé, hogy kiküszöböli a bizakodást, a reményt,
és azt végtelenül nyújtózó rezignáltsággal, áttöretlen pesszimizmussal
helyettesíti. A zsidó vicckultúra világképében egyetlen közmondásnak van
kitüntetett helye: ?Sohasem javulhatnak a dolgok? (?Nie kommt ?was besseres
nach?). Hernádi Miklós elemző elő- és utószava közé gondosan kiválogatott és
tematikailag csoportosított viccgyűjteményt ékel, amely a zsidó viccfolklór
legjavát teszi közzé.