Szerző: Bartis Attila Magvető Kiadó, 2019 Minden fotográfia időparadoxon. Időn
belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a
valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek.
Bartis Attila fotográfusként évtizedek óta kutatja, hogy mit jelent egy fénykép,
íróként pedig, hogy hogyan lehetne szavakkal megragadni a fotográfia mibenlétét,
és miért nem tud fényképezés nélkül létezni. Naplójegyzetekből és cetlikből áll
össze Az eltűnt idő nyoma, amely egy hosszú ideje tartó gondolkodási folyamat
néhol legszemélyesebb stációit gyűjti egybe. Jáváról röpke három év után máris
sikerült hangosan kimondanom, hogy itt egyszerűen jó nekem. Nem jobb, mint
valahol máshol, hanem jó. A fényképezésről viszont harmincvalahány év után is
pimaszul nehéz valami ilyesmit kimondanom. Pedig valójában tényleg ennyi lenne.
Hangosan kimondani, hogy az összes kínlódással, kudarccal, megválaszolhatatlan
kérdéssel együtt egyszerűen szeretem. A kötet adatai: Kötés: keménytábla
Megjelenés éve: 2019 Terjedelem: 112 oldal