Víctor Francés első éjszakájára készül új barátnőjével, Martával, akinek férje
Londonba utazott. A hosszúra nyúló este azonban még a szerelmes együttlét előtt
váratlan véget ér Marta hirtelen rosszullétével és halálával. Víctor, aki
egyébként forgatókönyvíró - s amellett politikusok és egyéb befolyásos emberek
beszédeit írja négerként - magára hagyja a holttestet és a nő alvó gyermekét a
lakásban, de a titka - és a bűne - nem hagyja nyugodni. Elmegy a temetésre, egy
közeli sírkő mellől figyeli a gyászolókat, majd össze is ismerkedik Marta
özvegyével és apjával, aki, udvari ember lévén, munkát szerez neki: a király
egyik beszédét kell megírnia (akit egy felejthetetlenül ironikus jelenetben
közelről is megismerhetünk). Víctor végül megvallja titkát - először Marta
húgának, majd a férjének is -, hogy megismerhessen egy hasonlóan borzongató
titkot, a megözvegyült férj bizarr londoni történetét, melytől az egész regény
új fénytörést kap... sőt nem is csak a váratlan történettől, hanem attól is,
hogy egy új mesélő lép színre, hiszen a világ attól függ, milyen az elbeszélő,
meg attól is, hogy kik hallgatják. Marías, akit a magyar olvasók A szívem fehér
című regénye alapján ismerhetnek már, az izgalmas cselekményt és a madridi élet
színes ábrázolását ismét ragyogóan ötvözi az élet eseményeit - és tragédiáit -
fáradhatatlanul értelmező, elemző, meghamisító, kiforgató, elferdítő, elfojtó,
elfeledő és fölidéző, hol ostobán tévelygő, bizarr kombinációkba bonyolódó, hol
élesen a lényegre tapintó tudat folyamatainak aprólékos leírásával.