Charles ?Le Gai Eaton (1921-2010) angol diplomata, muszlim nevén Hassan Abdul
Hakeem, a metafizikai tradicionalitás vagy perennialista iskola szellemiségének
Magyarországon kevéssé ismert kiváló képviselője. René Guénon és Frithjof Schuon
műveivel, valamint az iszlám szellemiségével barátja, Martin Lings révén
ismerkedett meg. A szabadság metafizikája bátor és egyre aktuálisabb mű. Mivel
az igazán intelligens alkotások többnyire vallási vagy metafizikai kontextusban
íródnak, nincs mögöttük hátsó szándék. E mű is ilyen, mégis szokatlan, talán
mert nem egy világtól többé-kevésbé elvonult metafizikus vagy szerzetes írta.
Kétségtelen, hogy élő tradíciókban mindez normális, ma azonban különösnek hat.
Eaton érvel, de nem vitatkozik. Talán jobb szó, hogy lát és láttat: a világot,
egy hívő szemével. Ez minden. Arra tekint, ami szemet szúr: mértéktelenségre,
igazságtalanságra, szolgalelkűségre, ostobaságra, tespedtségre, óvatlanságra,
rosszindulatra és gonoszságra, gyávaságra és hasonlókra: a világ látszólagos
realitásaira, amelyek az egység jelenlétében árnyakként foszlanak szét.
Tulajdonképpen semmi különösről nincs szó ? mégis, nézőpontjának magassága
némelyekben talán életre-halálra szóló kihívásként tudatosul. Kiderül, hogy
éppen a gyakran figyelmen kívül hagyott, kis kérdésekben nem lehet
kompromisszumot kötni, hiszen a tét jóval nagyobb, mint a puszta ?biosz?: a tét
az örök Élet.