Részlet a könyvből: Nagytiszteletű és tudós Frölich Dávid uram hírét messze
föld ismeré azon időkben, tudniillik ezerhatszázötven táján, amikor
Magyarországon egész Érsekújvárig és Egerig a török szultán, innen Nagyváradig
és a Szepességig a római császár, Váradtól a székely földig pedig Rákóczi György
erdélyi fejedelem uralkodott; - folyvást hadakozván, hol ketten egy ellen, hol
mind a hárman egymás ellen: ami igen szép világ volt. A Szepességen azonban a
szomorú idők alatt is a tudományok folyvást virágzottak, s az ottani líceumokba
nemcsak Magyarországról, de még a lengyel földről, sőt Sziléziából is
vándoroltak a tanulni vágyó ifjak, minthogy ott nagyon olcsó volt az élet. Az
nem volt nagy baj, hogy még a szepesi tizenhat városból is tizenhárom a lengyel
koronának volt zálogba adva; azért azok Magyarországhoz számíttattak, s a
lengyel kegyelmes úr volt, megengedte nekik, hogy maguk válasszanak maguknak
szepesi grófot, akinek mindnyájan engedelmeskedjenek; aminthogy akkor, amidőn
ezek történtek, éppen egy csizmadiamester volt a ?szepesi gróf. Kézsmárk, Lőcse
és Igló azonban nem voltak elzálogosítva. A kézsmárki líceumnak nagytiszteletű
és tudós Frölich Dávid volt a főfő büszkesége, mint a matematika és csillagászat
professzora, akiből minden kitelt, amit csak embertől kívánni lehet.