Férfi sorsa a nő. Tavasz. Huszonnégy ifjú mulat kedvére a ligetben. Tavasz van.
A fákon még nincs levél, csak virág. Azok az aranyba, rózsaszinbe játszó,
hímporterhes barkák, mik a lombot megelőzik, tündéri zománczot adnak az erdőnek;
a mező is sárga a fűvel együtt ébredő virágtól. a berekben már itthon van a
fülemile. Természetébredés van: a vadméh előjön faodujából, megy virágot bújni,
ezre egy nap., a nővirágból mézet szí, a hímvirágból hímport szed; a kéjencz!
pedig ő maga se nem férfi, se nem nő. A hol a bükkfák sűrűjéből a távolba
kilátás nyílik, a zöld vetésektől zománczolt rónán egy lovag-kastély látszik a
festői perspectiva hátterében, oszlopos peristyljével, aranyozott tornyaival;
túl rajta ismét sötét erdők.