Könyvem a testi-lelki prostitúcióról szól. Sorait áthatja a szexualitás, de
foglalkozik az üzletszerű kéjelgésre való kétoldalú igény, valamint az odavezető
út lelki tényezőivel is. Ma Magyarországon több mint 15 000-en űzik az ősi
mesterséget, de ki merem jelenteni, hogy a hiedelmekkel ellentétben szinte
egyetlenegy kurtizán sem gazdag és/vagy boldog. A prostitúció jelensége egyfelől
a mélyszegénység torzszüleménye, és mint ilyen, nem más, mint közönséges
szervkereskedelem. A türelmi zónák és az egyre szaporodó bordélyházak
bizonyítják, hogy hiába liberalizálódott a nemi erkölcs szerte a világon, a
fizetett szexuális szolgáltatásra mind a mai napig óriási igény van. Hogy az
ember mire vetemedhet nyomorúságában, azt csak akkor tudja meg, ha életében átél
legalább egy súlyos válsághelyzetet. A haláltáborokban volt olyan rab, aki
inkább éhen halt, minthogy a társaitól lopott volna. Ugyanakkor még egy
köztiszteletben álló magyar író is - hadd ne ilyen értelemben népszerűsítsem a
nevét - bevallotta az életrajzában, hogy ő bizony szegénységében nem egyszer
lopott.