Maurice Paléologue 1913-tól 1917 májusáig a Francia Köztársaság szentpétervári
nagykövete volt, a háború alatt a szövetséges országok legfontosabbikának nagy
hatalmú képviselője II. Miklós mellett. A szarajevói merénylet előestéjétől,
1914 júliusától fogva naplót vezetett. Feljegyzése az óvatos és lojális
diplomata politikai helyzetrajzának és az érzékeny magánember megfigyeléseinek
és gondolatainak ötvözete. A tehetséges és nagystílű diplomata-államférfitól,
olykor szándéka ellenére, értesülünk róla, hogy egy béna óriás-bürokrácia miért
kénytelen fiai millióinak vérével korrigálni az államgépezet hibáit, hogy hogyan
kerülnek országrészek és népcsoportok a másik ország hatalmába a harmadik ország
érdekei miatt, hogy nagyhatalmi étvágyában és győztes-kegyetlenségében néha
mennyire hasonlít egymásra egy keleti dispotikus állam-szörny és egy kecses
nyugati demokrácia. A művelt, elegáns, gunyoros, szellemes és fölényes világfi
pedig elénk rajzolja a lovagias és korlátolt Miklós cár, a szegény hisztérikus
cárné, a gyönge cárevics, a szépséges nagyhercegnők, a csoda-kék-szemű
Raszputyin finom portréit, a derengő északi tájakat, az orosz ancien régime
utolsó pillanatainak elegáns enteriőrjeit, pompás udvari és vallási ünnepségeit,
a nyomorúság és fényűzés, a besúgórendszer és bizantinizmus birodalmának
különösségeit. S utolsó hónapjaiban a mélyből feltörő roppant hullámok, a
februári forradalom és a kettős hatalom hatalmas, elnagyolt vázlatait.