Miféle valóság kényszerít egy csodabogár természetfotóst, egy kivénült
exbalerinát, egy történelem szakot végzett diáklányt (exterroristát) és még egy
lányt (brazilt, jövevényt) bújni, rejtőzni? Meddig menedékük egy Sacramento
környéki régi ház a megszűnt közbiztonság, a Manson-gyilkosságok, a politikai
korrupció Amerikájában, a hetvenes években? Hová lehet az, aki (még mint diák) a
vietnami háború idején fölrobbantott egy hadianyaggyári laboratóriumot? Milyen
álarcok mögé bújnak a legkülönbözőbb származású, világnézetű, vérmérsékletű
emberek, és milyen pótcselekvésekben éljék ki magukat (bálnamentő akcióban?
kutyaeledel-bojkottban? fegyenceknek rendezett tánctanfolyamban?), ha igazán
élniük nem lehet? A hazájában sikeres kaliforniai írónő Európában is sikerre
számító regénye végén fölrobban egy szökött fegyencekkel teli autóbusz. De a
jótékony börtönlátogatásra indult Külvilági Barátok kis autóbuszában ártatlan
túszok is vannak, az is meghal, aki nem akart ölni, az is áldozatául esik a
rendőrség erejének és erőszakgyönyörének, aki nem bűnös. A megbomlott rend
örvénylő mélyére pillant és kényszerít pillantani az írónő, az örvénylés
rettentő fizikáját láttatja. Feszült, hajszás cselekményességet váltogat hősei
kínzó várakozásának mozdulatlanság-pillanataival ez a regény, kérdéseket
föltéve, vádolva, nem az anarchia pártján, hanem a szabadságén, de biztosan a
társadalom peremén kushadni kényszerülők pártján, nem a
megfélemlítés-manipulációt gyakorló hatalomén. szentenciák, nagy deklarációk,
bölcselkedések nélkül fut végig tárgya kényszerpályáján, gyorsul fel a
tragédiáig. A tragédia mögött az írói-emberi üzenet. Az Egyesült Államok
irodalma 1978-as évének egyik legizgalmasabb regényét veszi kezébe az olvasó.