Vedd ezért szívesen, kedves Olvasó, Mikesnek, ily bizonyos tanúnak a levelekbe
elhintett s a nénjéhez Konstantinápolyba intézett tudósításait, melyek bizonyára
egy magyarhoz képest méltók az ismeretre. De ha a magyar történetekben nem
gyönyörködnél is, gyönyörködhetsz az egyházi és polgári török szokásoknak
leírásában, gyönyörködhetsz a régi és újabb történetekből szedett mulatságos
példákban, gyönyörködhetsz a vidám szívnek és friss elmének barátsáos
nyájaskodásában és abban a szép és értelmes magyarságban, mellyel a különféle
dolgokat oly kellemetesen kifejezte a szerző, hogy az ő leveleit ki-ki
érdemesnek tarthatja a kiadásra. /Kulcsár István (1874)/ Mikes törökországi
számkivetettetésében írogatta halhatatlan munkáját. Ifjonc korától fogva II.
Rákóczi Ferenc belső embere, ezt Francia- s utóbb Törökországba, rodostói
magányába követte, hol maga is élte le szinte egész életét. Úgy látszik, élete
utolsó éveiben dolgozta ki, levélalakban, napló s olvasmányai böngészeteiből,
azon híres munkáját, a Törökországi levelek-et, mely tartalomra s előadásra
nézve egyformán a legérdekesebb magyar művek közé tartozik. A Rákóczi-féle
emigráció, valmaint a török birodalom akkori történetei s erkölcsi állapotai
ismeretére sok becses adatot nyújt, de fő érdeme az író saját belvilága
visszatükrözésében van. Tudniillik e műbe rakta le Mikes az élet és szenvedés
által tisztult s megnyugodott vallásos lelke tapasztalásait, gondolatait,
enyelgéseit, melyek e kedélyes, humoros levélirányban oly vonzó kifejezést
nyertek. /Toldy Ferenc (1878)/ Mikes prózája - s elsősorban épp a Törökországi
levelek - oly tisztán tükrözi a régi magyar, pontosabban: a székely élőbeszédet
- éspedig nyilván nemcsak a háromszéki úri társaság beszédmodorát -, ahogyan
kívüle nagyon kevés irodalmi emlék... Hogy milyen a régi magyar próza ideális
belső ritmusa, zeneisége, mennyire élnek benne öntudatos vagy öntudatlan vers-
és dallamemlékek, azt persze lehetetetlen elvi általánosságban megállapítani...
de ahogyan Pázmány és Faludi jelentős részben a magyar népies példabeszéd, a
közmondás tanítványai, ugyanúgy tanítványa a Mikes a magyar népies közéneknek, a
vallásos és világi dalnak. /Szabolcsi Bence/ Mikesnél érzi az ember igazán, hogy
milyen bűbájos lehet a nyelv és az észjárás együtt. Ez már magában művészet.
Csuda nép a székely, dalai, balladái és irodalmi művei a világirodalom gyöngyei.
Ebben a nyelvben nincs frázis, nincs égbekiáltó ťdumaŤ. Mesélőik vannak,
rétoraik nincsenek. /Veres Péter/