Susánka (és nem sokkal később Selyempina) föllépett, és ez ellen nem lehetett
apelláta; Susánka (és vele Selyempina) előlibbent, a kihívás megtörtént, és az
Agyközpontnak válaszolnia kellett. De vajh volt-e, van-e megfelelő felelet!? -
ez a kérdés gyötörte és gyötri jelenleg is az Agyközpont önmarcangolásra
fölöttébb kikupálódott sejtjeit. Dacolhat-e bármiféle akarat Susánka
megfogalmazatlan szándékaival? Mert mit akar voltaképpen a neccharisnyás
pincérlány? És vajh mit akar Zsigó, aki, mint belátták, megszűnt puszta kreatúra
lenni; igen, most azt kellett a jelenésekből megtapasztalni, hogy
marionettzsinórjait letépve végzetesen önállósodott. Voltak bizonyos szándékaink
a vénülő kottatárossal, és most neki vannak bizonyos (ám egyelőre ismeretlen)
szándékai önmagával - röviden ekként summázza az Agyközpont az új helyzetet. Ha
pedig önmagával, akkor velünk is - kénytelen levonni a végkövetkeztetést az
Agyközpont. Ki az úr a háznál, az Agyközpont avagy Zsigó bátyánk? - ez lenne a
legfőbb kérdés, melyet az Agyközpontban fogalmaztak meg bizonyos latolgató
sejtek. Kinek alkonyodik be ősszel, az Agyközpontnak avagy Zsigó bátyánknak? -
kérdezik a legradikálisabb sejtcsomók. Vagy a mindkettőnek egyszerre netán? És
velük bukik vajh Susánka meg Selyempina is? Szólnak a kérdések. De válaszok
egyelőre nem szólnak.