Temesi Ferenc negyven évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja Bartók Béla, a
világhírű magyar zeneszerző és zongoraművész regényét. Eltökélt kutatómunka, a
tényekben és lelkekben való kitartó nyomozás után felkavaró, szenvedélyes
életírás vagy inkább fiktív életfilm született, melyben egy huszadik századi
utazót látunk, aki hol szapora, hol bizonytalan lépéseivel egyre közelebb kerül
a világhoz és önmagához. Aztán világossá válik, hogy két utazóval van dolgunk.
Hiszen a szerző, az Életrajzoló útját is végigkövethetjük Bartókhoz. És
önmagához. Ennek a regényírói elgondolásnak köszönhető, hogy a mű mindvégig
izgalmas módon kapcsolódik a jelenhez, a ma Magyarországához. És a 21. század
egyik alapkérdéséhez: az identitáshoz, az identitáskereséshez. Hogy mit jelent
bartóki módon magyarnak és művésznek lenni? Temesi Ferenc regénye nem csupán
felveti, de az aranymetszés törvényeit betartva meg is válaszolja ezeket a
kérdéseket. S a mindmáig ápolt elvont és már-már éterien tiszta Bartók-kép
egyszerre megélhetővé, személyessé válik. Temesi Ferenc Bartókja a külső és
belső utak szövevényes regénye. Jelentős irodalmi tett.