Már legelső méltatói észrevették, hogy ?Kassák novellái nem lezajló
történeteket adnak, de mozdulatlanságba komolyodó életdarabokat, melyek nem
lepergésükben, de gesztussá merevedő jelentőségükben hordják értéküket. Bár
semmi szimbolikus bennük ? mindenik novellája sokkalta több önmagánál? (Lesznai
Anna, 1913). A mai olvasóra pedig az újrafelfedezés erejével hathatnak a kötet
több évtized elteltével is eleven fényű darabjai, mert a kallódó életek
kísértetiességét csak e század második felének abszurd írói jelenítették meg
ilyen zord iróniával s meggyőző költői erővel.