Egy értelmiséginek a története a két világháború között, olyan férfié...aki
buzgón, de eredménytelenül próbált csatlakozni valamilyen közösséghez,
beilleszkedni egy társadalmi rendbe: mindig kóborolva, pihenést nem ismerve,
mindig nyugtalanul, szüntelen keresésben... Egy németnek a története, aki
européer, egy européer, aki világpolgár akart lenni... Egy individualista
története, aki legalább úgy iszonyodik az anarchiától, mint a
szabványosítástól... Egy írónak a története, kinek érdeklődése mindenekelőtt az
esztétikai-vallási-erotikus szféra felé fordul, aki azonban a körülmények
nyomására politikai felelősségtudattól áthatott, sőt harcos álláspontra jut... A
szerző története ez - a lehető legőszintébben, a lehető legpontosabban kell
megírni, a korhoz kötött, a korra jellemző valamennyi vonásával, a maga
különleges, nem mindennapi problematikájával együtt.