A néhány éve az érdeklődés fókuszába került erdélyi szombatosság világába, a
17. századba vezet minket a kisregény. Két főhőse van, az egyik az európai
kultúra egyik legnagyobb alakja, a humanista műveltség egyik betetőzője, az
úttörő természettudomány képviselője, a szombatosság elméletének megalapítója,
Péchi Simon, aki céljai érdekében, élete végén feladja saját maga alapította
hitét - s az áldozat nem hozza meg az óhajtott eredményt. A másik hős Péchi
tanítványa, a szenvedélyes hitű, lánglelkű ötvösművész, Thoroczkai János, aki
következetesen kitart vállalt hite mellett, s ezért vértanúvá válik. A kisregény
fő kérdése: hogyan tartható fenn Erdély békéje, a Habsburg- és a török birodalom
háborúskodása közepette? A regény hősei, illetve ellenfeleik mindannyian
másképpen látják a kérdés megoldását; meggyőződésüket első személyű naplók vagy
vallomások formájában olvashatjuk. Ez a stilisztikai eszköz biztosítja egyrészt
az álláspontok minél mélyebbről történő megismerését, másrészt jellemzi az
elbeszélők műveltségi szintjét, belső emberi világát. A Thoroczkai János
életének megmentéséért folyó külső cselekmény izgalmas, érdekfeszítő olvasmányt
kínál, és életközelbe hozza e művelődéstörténetileg oly sajátos korszakot.