Ki is volt ez a Dugó Dani, nagymamáink kedvence? Dugó Dani aranyos - igaz,
kicsit szeleburdi - dugóból készült emberke volt. A dolog úgy kezdődött, hogy
egy tágas, vidéki udvarban élt Bandika, akinek ugyancsak élénk volt a
fantáziája: szeretett kincsek után kutatni. Hát egyszer aztán nagyon jól
sikerült a dolog! A padláson régi limlomok között talált egy csomó dugót. Addig
ügyeskedett, fúrt, faragott, amíg a sok dugóból meg egy kis drótból és a
kukorica szép szőke hajából formás kis emberkét teremtett, hosszú orral,
mosolygó szájacskával. Dugó Dani az udvaron heverészett éppen, amikor Kelep apó
rátalált és felvitte a gólyafészekbe. Kelep apó megörült, hogy ha majd kikölti a
fiókáit, milyen jó játszótársra lelhetnek a dugógyerekben. Dugó Dani jó barátja
lett a fiókáknak. Attól kezdve ő is Kelep anyó neveltjei közé tartozott. Élt
abban az udvarban még egy fontos személy: Csupi kutya, ők ketten Kelep apóval
már régen barátságot kötöttek. Csupi az új jövevényt, Dugó Danit is megszerette,
így aztán képzelhetitek, milyen vidám lett az élet az udvarban. Azaz csak lett
volna, ha Dugó Daninak nincs egy rossz szokása: túlontúl kíváncsi volt. Ez a
szokása annyi kalandba sodorta, hogy csak győzze a kutya meg a gólya, na meg
néhány más barát helyrehozni a ballépéseit.