A napóra hangja bámulatosan nagy ívű, közel egy évszázad történelmét átfogó mű,
amelynek magva egy csodálatos, megrendítő szerelmi történet. Egy szenvedélyes,
sosem múló szerelem története. A csehszlovákiai német Tomás Keppleré és a
csehszlovákiai zsidó Ráchelé. Erre a szerelmi szálra fűzi fel az írónő három -
gyökereiben, értékrendjében merőben különböző - család teljes huszadik századi
történetét, amelynek első színhelye-állomása a cipőkirály, Tomás Bat'a által
épített Zlín városa, ahol Tomás Keppler építészként dolgozik. Aztán családostul
elküldik Indiába, ebbe a mesés, csupa rejtély, csupa ellentmondás országába, a
fény és az árnyék földjére. Amikor évek múltán hazatérnek, a vén kontinensen már
érezni a háború előszelét. Tomás Keppler legalábbis érzi, és mindent meg is
tesz, hogy időben kimenekítse családját és főleg zsidó feleségét
Csehszlovákiából, sőt Európából. Ám mire sikerül megszereznie az amerikai
vízumot, már késő: a csapda bezárul. Életbe lépnek a zsidótörvények, Ráchelt
deportálják Terezínbe, majd Auschwitzba viszik, Kizökken az idő, kifordul
sarkaiból a világ, s az ember tehetetlen szalmaszálként hányódik a történelem
viharában. A született mesélőnek bizonyult Andronikova három kontinensen, több
idősíkon játszódó többszörös családregénye meglepően érett, gondosan kimunkált
mű, amely nagy eseményekről és nagy érzelmekről szól - nagy szavak nélkül.