Elkísérjük Hugót a halálraítéltek börtönébe és a királyi palotába; részt
veszünk az Akadémia ülésein, vele együtt mulatunk egyes akadémikusok és egyes
képviselők magatartásán; ott vagyunk mi is Balzac temetésén csakúgy, mint a
száműzöttek között kémkedő Hubert rögtönzött népbírósági perének tárgyalásán.
Vele nevetünk a királyi hercegek fura szokásain és egy csinos táncosnő
kacérkodásain.. Ezek az őszinte sorok minden kommentárnál tisztábban és
elevenebben tárják elénk a francia költőóriás szüntelenül változó, önmagához
mégis mindig hű világképét.