1951 áprilisában Jack Kerouac három hét alatt, a spontán alkotás lázában írta
meg az Úton eredeti változatát egyetlen, a végtelen utat jelképező
papírtekercsre: annak a történetét, ahogy Neal Cassadyvel többször is beutazták
Amerikát - ahogy száguldoztak a jajongó kontinensen át, s közben mindent meg
akartak tapasztalni, ami csak kifacsarható az életből. A beatnemzedék első nagy
műve volt ez - előbb született, mint Ginsberg Üvöltése vagy Burroughs regénye, a
Meztelen ebéd -, de csak 1957-ben jelenhetett meg, miután Kerouac átírta:
kihagyta az akkoriban még botrányosan merésznek számító részeket, és minden
szereplőnek más nevet adott. Az ős-Úton csak jóval Kerouac halála után, 2007-ben
jelent meg először, s azóta a mű két változatban létezik - mindkettő autentikus,
de az Eredeti tekercs a maga nyersebb módján még inkább kifejezi a beatnemzedék
életérzését és törekvését: hogy spontán, gátlástalan, lázadó, lüktető, száguldó,
őrült, az élet titkának mélyére hatoló, új irodalmat akartak létrehozni.