- Talán mégis ez az utolsó esélyem, hogy elfussak, ha közben megfordul a szél,
reményem sem marad - töprengett, de hamar el is hessegette az ötletet - Áh, ha
észrevesznek, még a tisztás szélét sem érem el - fülelt ijedten a jobb oldala
felé, ahonnan faágak roppanása borzolta fel az idegeit. Összerándultak az izmai
az egyre közelebbről hallatszó szabályos ütemű fújtatásra, amivel együtt még
állatias, bűzös levegőt is fújt a szél az arcába. Torkába ugrott szíve és
hevesebben dobogott, mint valaha. Egy belsőleg érkező utasításra viszont, ha
akarta, ha nem, oda kellett néznie. Először csak sötét körvonalat látott, de a
folyamatosan érkező villámlások felfedték a látogató kilétét. A hatalmas állat
másfél méterre állt tőle a bokor mellett, és megbabonázó tekintetét belefúrta az
ő sokkolt agysejtjeibe. Szája széléről lelógó, sűrűn egybefolyt nyálcsíkjai
fejével együtt mozogtak, lifegtek jobbra-balra.