Hogy a bűnügyek történetében a Hofrichter-ügyet Hofrichter-ügynek hívják és nem
másként, nem szolgál különösebb dicsőségemre, én ugyanis Hofrichter ártatlansága
mellett kardoskodtam akkor. A kriminalisztika páratlan esete volt ez: mérgezési
kísérlet egy foglalkozási ág egész csoportja ellen! De a Hofrichter-história a
közvélemény történetében is kivétel a szabály alól. Hiszen a pro és a kontra itt
a legkuszább befolyások hatására alakult: az állítólagos tettes védelmezői
javarészt a politikai küzdőtér baloldalán álltak, és a jobboldal tapsolt a
balnak, hiszen az ő egyik emberükről volt szó. Az ügy azzal kezdődött, hogy
meghalt Bécsben Mader vezérkari százados. 1909. november 17-én este Mader,
miközben levelet írt külföldön tartózkodó barátnőjének, leküldte a szolgáját
kolbászért és kenyérért. Amikor a tisztiszolga tíz perc múlva visszatért,
gazdáját hörögve, görcsökben fetrengve a padlón találta. A helyszínre siető
orvos csak a halál tényét állapíthatta meg: ciánkálimérgezés.