Polcz Alaine Kit szerettem? Mit szerettem? című kötete személyes hangvételű
esszék gyűjteménye, amelyben az írónő életének meghatározó kapcsolatait és
élményeit osztja meg az olvasóval. A könyvben olyan barátairól mesél, mint
Weöres Sándor, Károlyi Amy, Nemes Nagy Ágnes és Vajda Júlia, bepillantást
engedve az irodalmi élet kulisszái mögé. Polcz Alaine pátosz nélkül szól az
emberi találkozások ünnepi és színes pillanatairól, valamint az élet szürke
hétköznapjairól. A kötet különlegessége, hogy az írónő csendes, konok
szeretettel tanítja az olvasót az öregedés elfogadására és az élet minden
szakaszának értékelésére.? Mit vetítünk ki arra, akit szeretünk? Mit képzelünk
róla? Mit várunk tőle? Mit adunk mi magunk? És az Istentől mit várunk?
Gondoskodjon, védjen meg minden rossztól - szeressen feltétel nélkül. Teljesítse
a kívánságaimat, a kéréseimet. Mit adunk mi? Imádjuk! Szerintem, mert el nem
érhetjük. És ha elértük? Meddig érik el a novíciusok? Valószínűleg - gondolom én
- így vagyunk a szerelemmel is. Hajszoljuk a teljességet, az egészet, amit
elképzeltünk. Esetleg amire szocializálódtunk. A kezdetén, a mámorban, mindent
gyönyörűnek látunk. aztán? Az ember elhagyja az ő apját és anyját, és lesznek
ketten egy test. Majd elhagyja azt, hogy egy másikat keressen. A kívánságaink
gyermetegsége: legyen vasárnap szép idő, ne essen, mert kirándulni megyünk. De a
fák, a bokrok, vagy éppen a szomszédom szenvednek a szárazságtól. (Szegény
Isten, mit tegyen?) Én még itt járok, vagy lassan előbbre lépek. Valakinek az
életéért könyörögtem, megkaptam. János visszajött a frontról.- Háromévi háború
után életben maradt. Aztán jött vele a pokol feneke. Vele és az egész életemmel.
Ha nem vagyok a felesége, nem jövök el Kolozsvárról. (...) Kolozsvár egy nap
alatt átesett a fronton, én pedig Magyarország legrosszabb helyére kerültem,
ahol három hónapig hullámzott, pusztított a front - és a házasságom. Anyám
életéért könyörögtem, aztán később nem tudott meghalni. Nem akarok már kérni
semmit. Mert még meg találom kapni.