Révész Sándor mesél. A kölyökkorától kezdve mai, lecsendesedett életéig elmesél
mindent, amit fontosnak gondol, és ez a hosszú, sikerekben gazdag történet teli
van lélekkel, érzelmekkel - amilyen a zenéje, az éneke és minden előadóművészi
megszólalása. Mesél a nagyszüleiről és szüleiről, korán elvesztett édesanyjának
tragédiájáról... A hatvanas évek légköréről, a beatkorszakról, amely
beszippantotta, Radics Béláról, aki a bálványa volt... és az első zenekarairól.
Mesél a Generálról és a Piramisról - arról is, ami fájdalmas volt benne: hogy
milyen volt a szakítás a zenésztársakkal, Som Lajossal. Mesél a hermetikus
filozófiáról és Szepes Máriáról, akitől oly sokat tanult. Mesél dalokról, nagy
koncertekről, nőkről, akiket szeretett, barátokról, akiket testvéreinek érzett,
a tanyájáról, ahol nagyokat sétált a természetben, és az állatokról, melyeket
gondozott. Az immár hetvenéves Kölyök történetei ezek. Jó hallgatni őt. Az élet
által nekem felkínált új ütem nagy ajándék. Reggelenként, mikor
megborotválkozom, belemosolygok a tükörbe, pedig a tükörkép alapján semmi okom
nem lenne erre, hiszen őszül a hajam, változott a küllemem, de összhangban
vagyok önmagammal, minden napom jól indul. Szepes Mária nénitől azt tanultam:
Örülj, minden okod megvan az örömre. Lejegyezte: Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba