Ez ?a könyv Prohászka püspök Összegyűjtött Munkáinak utolsó, 25- ik kötetének
az anyaga. Ennek a kötetnek az a rendeltetése, hogy foglalat és tornác legyen:
foglalata annak a forrásnak, mely a magyar Sion hegyén fakadt nekünk
Prohászkában, mely sűrített formában itt még egyszer föltárja összes értékeit;
és tornác, nyitja annak a szellemi forrásnak, mely Prohászka műveiből buzog,
hogy szükség és igény szerint könnyebben lehessen meríteni belőle. Ezért
mindenekelőtt végigvezet Prohászka pályáján, hogy megfelelő keretbe állítsa a
műveket. Ezt a tanulmányt, mely a kötet első részét képzi, a szerkesztő, Schütz
Antal írta. Prohászka írásainak kulcsa egyénisége és élete. Meg kell tehát
mutatni, mi az az ember-éthosz, mely Prohászkával megjelent köztünk; de ki kell
nyomozni azt is, hogy ez az éthosz, a prohászkai ember-eszme az embersors mily
változatain át bontotta ki teljes tartalmát. Meg kell tehát kísérelni egy
életrajzot, sőt ennél többet: szellem-rajzot és szellemi fejlődés-rajzot. A
kötet második része olyan dolgozatokat tartalmaz, melyeket a merő külsőséges
együttlétnél mélyebb egységbe kapcsol a tartalmi s a formai rokonság. Ezek a
dolgozatok ugyanis azon a területen mozognak, hol az Isten-szeretet és
hazaszeretet, a katolikum és magyarság fölséges, termékeny egységbe folynak, hol
Isten országának egy tartománya a legeszményibb akarásban mutatkozik be: mint
Szent István népe. Valamennyit jellemzi a témának sajátos, prohászkai kezelése:
a szempontok és gondolatok eredetisége és mélysége, a lendület egyéni ereje, az
új világokba emelő szemléletesség; valóban alkalmasak arra, hogy Prohászkát
megfelelően reprezentálják.