A négy évtizeddel ezelőtt megjelent könyv második, változatlan kiadásának
sajnálatos, de égető időszerűsége az, hogy mindmáig nem nyert megnyugtató
megoldást a benne felvetett probléma: hogyan élhet egymást kölcsönösen építő
együttesben két különböző nyelvcsaládhoz és kultúrkörhöz tartozó, de egymásba
ékelődve települt két nép, a magyar és a román. A szerző feltárja a két nép
sajátos fejlődéséből fakadó különbségeket, de azt is megállapítja, hogy e
különbségeknek nem kellett volna és kellene ellentétekhez vezetnie, ha mindkét
oldalról felismernék és elismernék, hogy Európának ebben a régiójában nem
politikai nemzetek, hanem nyelvi nemzetek keletkeztek, s a nyelv által hordozott
nemzeti kultúrához való tartozás mindenkinek elidegeníthetetlen joga, határokon
belül és kívül.