Eva Traube Abrams, egy fél lábbal már nyugdíjban lévő floridai könyvtáros épp
könyveket rak a helyükre, amikor a szeme megakad egy fényképen a New York
Timesban. Ledermed; egy olyan könyv szerepel a képen, amit több mint hatvan éve
nem látott. Egy olyan könyv, amelyben ráismer az Elveszett nevek könyvére. A
hozzá tartozó cikk arról szól, hogy a nácik Európa szerte kifosztották a
könyvtárakat a II. világháború idején ? erre Eva is jól emlékszik ? és a
kutatásról, hogy a köteteket visszajuttassák azokhoz, akiktől réges-rég elvették
azokat. A képen szereplő könyv ? egy 18. századi vallásos szöveg, amiről azt
hitték, hogy elvitték Franciaországból a háború idején ? az egyik legérdekesebb
eset. Most a berlini Zentral- und Landesbibliothekben található, és tartalmaz
valamiféle kódot, de a kutatók nem tudják, honnan került oda, sem azt, hogy mit
jelent. Csak Eva tudja a választ, de vajon van ereje visszatérni a régi
emlékekhez? 1942-ben, még egyetemistaként, Eva kénytelen volt elmenekülni
Párizsból és a Szabad zóna egyik hegyi kisvárosában menedéket találni, ahol
elkezd személyi okmányokat hamisítani zsidó gyerekek számára, akik a semleges
Svájcba menekülnek. De az emberek eltörlésének ára van, és a titokzatos, jóképű
hamisítóval, Rémyvel együtt Eva úgy dönt, hogy ki kell találnia, hogyan őrizze
meg azoknak a gyerekeknek a valódi nevét, akik túl kicsik ahhoz, hogy
emlékezzenek rá, kicsodák is valójában. Az Elveszett nevek könyvében vezetett
feljegyzéseik még fontosabbá válnak, amikor az ellenálló-sejtet, amelynek
dolgoznak, elárulják, és Rémynek nyoma veszik.