Wendell Berryt méltán nevezhetnénk az amerikai ökológiai gondolkodás ?nagy
öregjének?, ha nem lenne sokkal több annál. Valódi témája nem az ökológiai
válság, hanem ami mögötte és alatta van. A modern indusztrializált
életgyakorlatok könyörtelen és fáradhatatlan kritikusaként Berry fél évszázada
próbálja visszarángatni a világot ? a maga csendes és szelíd módján ? a szakadék
széléről. Látja az egészet, és tudja, hogy minden mindennel összefügg. Amikor a
földről ír, ezért kell a testről írnia, és amikor a testről ír, ezért kell a
gazdaságról, a háztartásról, az egészségről, a munkáról és a házasságról írnia.
Bárhová néz, amit lát, már-már kétségbeejtő. Mégsem kétségbeesett ? ahhoz túl
sokat élt. Nem kapkod lázasan megoldások után. A megkeseredettség távol áll tőle
? talán épp azért, mert az egészet látja. Hangja nyugodt, szinte kedélyes.
Valami bujkál a szavaiban. Nem optimizmus, az biztos. Talán derűnek néznénk, de
az sem: hit. Berry bízik abban, hogy a Teremtés jó ? és van egy talpalatnyi jó
földje. Meg rengeteg kellemetlen, nehéz kérdése, amire majd nekünk és az utánunk
jövőknek kell megtalálni ? és főként megcsinálni ? a megoldást. Hiánypótlónak
szánt kötetünkben a magyar könyvkiadás által mindeddig szinte teljességgel
mellőzött farmer, költő, regényíró, esszéista 19 esszéjét nyújtjuk át az
olvasónak.