Akár egy múltbéli beszélgetésről ír, akár a naplementét festi le szavaival,
akár nyilvános előadást tart, Krishnamurti mindig megtalálja a módját annak,
hogy észrevételeit ne csak éppen jelenlévő hallgatóságához, de minden olyan
emberhez is intézze, aki hajlandó meghallgatni őt. Szavai mindig részrehajlás és
elfogultság nélküliek, egyetemes érvényűek, és különös, megindító módon tárják
fel emberi problémáink gyökereit. Az e kötetben található anyag eredetileg egy
indiai iskolában hangzott el a diákoknak, a tanároknak és a szülőknek tartott
előadások formájában, ám átható éleslátásának és tündöklő egyszerűségének
köszönhetően mély jelentőséggel bír minden figyelmes ember számára, függetlenül
az olvasók életkorától, lakóhelyétől és életpályájától. Krishnamurti
karakterisztikus objektivitással és éleslátással fejti ki azon dolgok
megnyilvánulási formáját, melyet előszeretettel sorolunk kultúránk, oktatási
rendszerünk, vallásunk, politikánk és tradícióink körébe; rávilágít a
becsvágyhoz, a kapzsisághoz, az irigységhez, a biztonság iránti vágyunkhoz és a
bujasághoz hasonló alapvető motivációinkra is, és egytől egyig rámutat e
tényezőknek a társadalom hanyatlásában és a kultúra elértéktelenedésében
játszott szerepére is. Részlet a szerkesztő előszavából