Adhat-e különb ajándékot a sors itt, Európa bozóttal nőtt, elnádasodott táján,
mint megérni a szabadságharcot? A nagyságos fejedelem óta még egyszer sem
tartottunk ki ily sokáig. Kibomlott a zászló, ott állhattam alatta. Ha
valamiért, ezért volt érdemes élnem. Ezért volt érdemes írnom. Papír fölé
hajolva hallottam az éjszakai lovas ügetését. Riadt lelkek kiáltottak ki a
ködből. Sóhajtott a csupa vérzés, csupa titok ország. Róla írtam, míg írhattam.
És most itt a haza, volt erdők, ó-nádasok mélyén. És most itt a hínárban
csapdosó Magyarország. Kérdem, amit Ady Endre: ?Hajh, vajjon mi lesz belőle,
Ennyi sok, ostoba vérzés Elvette az erőt tőle Avagy új erőt adott??