Szerző: Vladimir Nabokov Helikon Kiadó, 2025 Bevallom, nem hiszek az időben -
hangzik a Szólj, emlékezet! egy gyakran idézett passzusa, sejtetve azt a
lélektani feszültséget, amely ennek a különleges szövegnek az éltető erejét
jelenti: az elmúlással dacoló emlékezés egyszerre fájó és gyönyörteljes
szépségét. A könyv az író élettörténetének első négy évtizedét öleli fel; a cári
Oroszország polgári miliőjében töltött gyermek- és ifjúkortól az európai
emigráció évein át egészen az Egyesült Államokba történő 1940-es kivándorlásig.
Nabokov ezúttal is káprázatos és delejező prózanyelvén mesél, többek között
múlhatatlan szenvedélyeiről - az irodalomról, a sakkfeladványok és a lepkék
imádatáról, vagy épp első nagy szerelméről, aki különféle álcákban számos
művében fel-felbukkan... A Szólj, emlékezet! a memoárirodalom egyik
csúcsteljesítménye - egy zseniális alkotó megejtő szépséggel eleveníti fel benne
életútját, s egyúttal művészi hitvallását is megfogalmazza, számot vetve a
szavak teremtő mágiájával és a kimondhatóság határaival. A bölcső egy szakadék
fölött ring, és a józan ész azt súgja, hogy létezésünk csak a fény egy rövid
villanása két örökkévaló sötétség között. S bár ezek ketten egypetéjű ikrek, az
ember rendszerint sokkal nyugodtabban szemléli a születése előtti végtelent,
mint azt, amely felé tart (óránként valami négyezer-ötszáz szívdobbanással). A
függeléket Karádi Éva, az interjút M. Nagy Miklós fordította A kötet adatai:
Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2025 Terjedelem: 403 oldal