Szerző: Jesús Moncada L?Harmattan Kiadó, 2013 Jesús Moncada (1941?2005) a
szülővárosát, az Ebró-parti bányászvárost örökíti meg e könyv, fő műve lapjain.
A városka 1971-ben tűnt el egy hatalmas víztározó hullámai alatt, a Franco-féle
modernizációs törekvések eredményeképp. A bányászok, hajósok és hajóépítők
azonban foggal-körömmel harcoltak a megmaradás jogáért, a város közössége nem
vállalta, hogy sorsa a szétszórattatás legyen. Annyit sikerült elérniük, hogy az
ezeréves múltú régi település helyett a vízierőmű-vállalat kárpótlásképpen
felépített egy másikat, ahová a régi városból száműzöttek átköltözhettek, s ha
otthonaikat nem is, de közösségüket megőrizhették. Jesús Moncada jóvoltából
megmaradt a városka emlékezete is, melyet egy mítosszá vált irodalmi ciklusban
tett örök életűvé. A regény úgy őrzi a régi várost, akár a vulkáni hamu
Pompejit, azzal a különbséggel, hogy itt nem a romok geometriája, hanem egy élő
város fényteli, reménykedő, buja, pimasz, féltve szerető, merész mindennapjai
tárulnak a szemünk elé. Részesei lehetünk a kávéházi asztaltársaságok
beszélgetéseinek, az éles szemű megfigyelő kiválóan jellemzi a különböző
társadalmi, politikai, vallási árnyalatokat, alapos ismerője korának és szűkebb
pátriájának, az aragóniai, katalánul beszélő közösségnek és ennek a különleges
kisvárosnak. A regény egyik legnagyobb erénye az író stílusa, mely abszurdba
hajló humorral, csípős iróniával és mélységes szeretettel ábrázolja figuráit,
egy olyan kor alakjait, akiket a felgyorsuló idő hullámai szinte mindenütt
letöröltek a térképről, de akik itt állnak előttünk emlékekből, lélekből
szavakká formálva. A kortárs katalán próza egyik legnagyobb jelentőségű és
értékű művét tarthatják kezükben második, átdolgozott kiadásban. A kötet adatai:
Terjedelem: 304 oldal