Szerző: Trisse Gejl Fordította: Soós Anita Utószó: Háy János L?Harmattan Kiadó,
2012 Egy apa, aki hozzászokott, hogy az övé az első és az utolsó szó. Sem a
munkahelyén, sem a családja körében nem tűr ellentmondást. Időnként
szélsőségesen konzervatív véleményét sem rejti véka alá. Különös hévvel kel a
hagyományos dán értékek védelmére, s dühödt, ironikus kirohanásaival nem kíméli
a Dániában élő bevándorlókat, akiknek jelenlétét egyenesen fenyegetésként éli
meg a kispolgári hétköznapokban. Egy lány, aki felveszi a harcot a zsarnok
apával, és tudatosan szembehelyezkedik az általa képviselt értékrenddel. Közben
nem is sejti, vagy inkább nem akarja elfogadni, hogy álláspontjaik mennyire
közel vannak egymáshoz. Öt év menekülés és haragszomrád után kénytelen elfogadni
a kettejük közti hasonlóságot. Egy meny, aki a maga jó szándékú egyszerűségében
próbál újra összekovácsolni egy széthulló családot, de próbálkozásaival rendre
csődöt mond, mi több, akaratlanul majdnem tragédiát okoz. ?Időnként nem tudja
eldönteni, hogy tényleg a politikán ugranak-e össze Hellével, vagy inkább apa és
lánya örökös veszekedéséről van szó. Pedig úgy érzi, hogy egyedül ők ketten
merik kimondani a véleményüket. Fogalma sincs, hogy a lánya tényleg elhiszi-e
azt a sok badarságot, amit leír. Nem érti, miért lett olyan fontos neki, hogy
nagy hangon védelmezze az idegeneket. Talán ilyen a természete. Hiszen mindig is
vonzotta a másság. Mindig is azt hitte, hogy különbözni már önmagában is érdem.
Ez persze akkor volt, amikor azok még nem lepték el az országot. Amikor
egzotikus ritkaságnak számított a pakisztáni zöldséges.? A kötet adatai:
Megjelenés éve: 2012 Terjedelem: 364 oldal