Szerző: Veres András Gondolat Kiadó, 2004 Az elmúlt évtizedekben számos új
elképzelés jelentkezett, miközben az irodalomtörténet módszertanát még mindig a
19. századi pozitivista és szellemtörténeti örökség terheli. A lineáris
történelem vízióját kikezdte az a felismerés, miszerint a történelem csakis az
értelmezője által leírt formában létezik, ezért nem a természeti folyamatok
determinisztikus összefüggéseiben jelenik meg, hanem egymást erősítő vagy éppen
gyöngítő értelmezések -késztetések eredményeként. A kötet szerzői maguk is igen
különböző hagyományok és iskolák vonzásában-képviseletében fogalmazzák meg
kétségeiket és reményeiket az irodalomtörténet-írás megújításának lehetőségeit
illetően. Van, aki Paul de Manra hivatkozva a pozitivista irodalomtörténet-írást
lehetetlen, egyben szükségszerű vállalkozásnak tartja. Van, aki a
történetiséggel ellenkező gesztusként ítéli meg magát a hivatkozást is Paul de
Manra vagy hasonló tekintélyre. Egyesek tagadják, mások elfogadják a referenciák
alkalmazásának lehetőségét. Többen sajátos narratívaként próbálják megjelölni az
irodalomtörténet-írás karakterét és jelentőségét, mások viszont metaforikus
természetét hangsúlyozzák. Nemcsak a fejlődés értelmezhetősége vált kérdésessé,
hanem az a felfogás is, amely a korszakolás elvi lezárhatatlanságából indul ki.
Egyesek az irodalmi intézményekben, mások az irodalmi kommunikációban keresik
azt a szilárd alapot, amelyen az irodalomtörténet ismét felépíthető. A kötet
adatai: Kötés: keményfedél Kiadási év: 2004 Terjedelem: 226 oldal