Szerző: Acsai Roland L'Harmattan Kiadó, 2017 Acsai Roland fittyet hány a fizika
törvényeire. Nála csak a szív gravitációja létezik. Az apró dolgok a végtelenbe
tágulnak, a nagyok kézzelfoghatóak lesznek. Eddig is hangsúlyosan jelen volt
művészetében a természetköltészet, de most a táj helyett az állatokat állítja
figyelme fókuszába. Azokat az élőlényeket, amik velünk együtt léteznek és
osztoznak az élet nagy csodájában. Az állatok észrevétlenül válnak allegóriákká
nála, de mindig valami általános érvényű igazság kifejezőivé lesznek, mint a
kötet részét képező epikus költeményben, a Sólyomregényben. A versekben
felbukkan lánya gyerekkora, amit a sajátjával hasonlít össze. Az apaság ritka
versei ezek. Akik Acsai Rolandot a szerelmi lírájából ismerik, azok sem maradnak
olvasmány nélkül, mert az utolsó előző ciklus legújabb megejtő és pontos
képekkel dolgozó szerelmes verseit foglalja össze. A kötet egy lírai hangvételű
Nó-drámával zárul, ami akár egy hosszú vers is lehetne, és a szívcseréről szól.
Hogy mit jelent ez pontosan? A drámából kiderül... A kötet adatai: Kötés:
puhakötés Megjelenés éve: 2017 Terjedelem: 100 oldal