Szerző: Esterházy Péter Magvető, 2016 Rák, ez a jó kezdőszó vezeti be az olvasót
Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette
csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról
szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel
annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül
elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát
szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek
minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az
ontológiai derűvel, amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik?
Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.