Még a császári palota márványfalai is szinte beleizzadtak a szíriai délbe. A
kapuőrséget elnyomta az álom, a szédítő hőségben nem kellett tartani
talpraugrasztó látogatástól. Hárman, ciprióták, hanyattdőlve horkoltak az
oszlopok megrövidült árnyékában. Két lándzsás arab guggolva bóbiskolt, ahogy
gyerekkorában a sivatagban megszokta. A palotával szemben szamár rágcsálta a
Juno templomát körülvevő liget mirtuszainak kérgét. A szamárhoz tartozó ember a
palota legalsó lépcsőjén szundikált, nekivetve hátát egy zsák dinnyének. Egv5b
ruhája nem volt a válltól térdig érő bőrkötőnél, amelyet leeresztett izzadó,
legyektől ellepett szőrös mellére. Néha közéjük vakart s melléről poros, piszkos
arcára zavarta őket. Falusi paraszt lehetett, aki csöndes helyet keresett a
Kelet lármás fővárosában. Nyilván nem is tudta, hol heveredett le. Fönt a
kapunyilásban, az őrök mögött megjelent egy kiterjesztett szárnyú páva. Juno
szent madara szomjas volt és szétnyitott csőrrel tekintgetett viz után.
Megpróbált felrepülni Janus kulcsos szobrára, amelyen verebek tollászkodtak.
Aztán befelé tipegett a portikus porfir-oszlopai közt.