útikalauz 320 oldal kiadva: 2006 Kelet Kiadó Az út lehet ezerszer ezer, lehet
annyi, ahány élőlény létezik a Földön. De végül minden út egy irányba vezet. A
táj olyan, amilyet soha, sehol másfelé nem láthatunk. Egyszerre sivatagi,
marsbéli és bibliai. Fenséges és ijesztő. Irgalmatlan hely? Vagy felemelő? Éles
sziklaformák, kipusztult helyek, vörös és pasztell színek. A fennsíkokon
romvárosok, kipusztult helyek, kőcsipkék, melyek mintha a lélek fodrai lennének.
Összeolvad a lent és a fent, ég és föld, lélek és külső. Elképesztően tágas,
istenekkel, lelkekkel, démonokkal, kísértő erőkkel és segítő spiritualitással
teli tér ez. A világ tetejére, a földgolyó legmagasabb fennsíkjára kalauzol el
minket a zarándok. Az ősi Tibetben járunk. Árad, ömlik körülöttünk a szellemi
erő. Tibetben az embert láthatatlan démonok, lidércek, szellemek, szörnyek,
istenek és félistenek veszik körül. Tibetben a transzcendenst, az anyagi világon
túli valóságot a bőrünkön érezzük, a levegővel szívjuk magunkba. A nomádok
sátrai körül minden aggályunk elmúlik: tudjuk, hogy az anyagon túli világ
kétségtelenül létezik. És most itt állunk a metafizika óceánjának partjain. A
buddhistának az életkerék összetett szimbólum. Azt jelképezi, hogy földi létünk
állandó változás, az ember szamszárában, vagyis körforgásban él. Születés, élet,
halál, újraszületés, élet, halál... Az emberi természet legcsúnyább gyengéi: a
tudatlanság, a gyűlölet és a mohóság. Ezek azok a lelki mérgek, melyek
működtetik, forgatják a szamszárát, az emberi esendőség mókuskerekét. De mert
szíve mélyén minden lény a boldogságot keresi, és igyekszik elkerülni a
szenvedést, így hát birtokunkban a szabadság kulcsa. A szamszára körforgásában
újra és újra esélyt kapunk: rajtunk áll, hogy megleljük a mindannyiunkban
szunnyadó Buddha-természetet.