Szerkesztette: Bozóki András, Füzér Katalin L?Harmattan Kiadó, 2018 A magyar
szociológia utóbbi ötven évének egyik meghatározó és nemzetközileg legismertebb
alakja Szelényi Iván. Ahhoz a szociológus-nemzedékhez tartozik, amelyet a
társadalmi tények feltárásán és a belőlük levont összefüggések keresésén túl az
elméletalkotás igénye vezet. Nem ragad le a szigorú empirikus megközelítésnél,
hanem arra törekszik, hogy állításait legalább középszintű elméleti keretben
fogalmazza meg. Mindezt innovatív és provokatív módon. A közhiedelemmel
ellentétben a tények ugyanis nem beszélnek önmagukért, azokat kontextusba
helyezve kell értelmezni, majd ? ha lehet ? a kontextusból kiemelve a
szociológiai elméletalkotás részévé tenni. Legfontosabb műveiben Szelényi mindig
képes volt olyan meghökkentő kérdéseket vagy erős állításokat megfogalmazni,
amelyekkel megkérdőjelezte a szakmai konszenzust. A Szelényi-recepció hullámzása
egyrészt folyamatosan fenntartotta a szerző munkássága iránti érdeklődést,
másrészt a szerzőben is megerősítette az alkatától amúgy sem idegen ironikus
viszonyt mind művei befogadásával, mind pedig az átfogó társadalom-magyarázatok
érvényességével kapcsolatban. Nincs még egy szerző a hazai szociológia
történetében, aki több önkritikus reflexiót írt volna saját korábbi
munkásságával kapcsolatban, mint ő. Ezek az írások azonban minden esetben az
adott téma továbbgondolását, a korábbi állítások új kontextusba helyezését, és
így a tudományos diskurzus folytatását hozták magukkal. E kötet szerzői Szelényi
életművének kérdésfeltevéseihez kapcsolódnak, azokat értelmezik, kritizálják és
gondolják tovább. A kötet adatai: Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2018
Terjedelem: 290 oldal